Consolation

Az ágy szélén ült, háttal nekem és csak maga elé meredt némán. Szerelmi bánata volt. A szívem meghasadt, hogy így kellett látnom, hisz gyerekkorunk óta együtt vagyunk, barátságban, bánatban és örömben. Az évek során rájöttem, hogy mennyire fontos is ő nekem, hogy ez már nem barátság a részemről, egy valami sokkal erőteljesebb érzés vonz hozzá. Fehér ingje vizesen tapadt felsőtestére, mert átáztatta a nyári zápor, ami elkapott minket egy szórakoztató nap után.
Most itt állok a háta mögött a lakásán és nézem, ahogy próbálja összeszedni magát alkoholtól mámoros pillanatai után. Szinte fojtott a bánata, amit a levegőben éreztem, de az is lehet, hogy az én szomorúságom töltötte meg ennyire a légkört. Óvatosan másztam a nagy franciaágyra, észre sem vette, ahogy a hófehér selyem ágynemű susog a térdeim alatt. Teste megfeszült, ahogy melleimet a hátának nyomtam és átkaroltam a nyakát. Hevesen dobogó szívem vigaszt kért és tudtam, hogy az övé is. Megtettem azt, amit mindig is szerettem volna. Ajkaimat lágyan a nyakára nyomtam.
- Ah Ri! – mondta ki meglepetten a nevem, majd kibújt az ölelésemből, hogy a szemembe tudjon nézni. – Mit csinálsz?
- Sajnálom. – ültem le a lábaimra, s a mellkasára tapadt hófehér inget fürkésztem. Az anyag alatt lehetett látni tökéletes felsőtestét, amitől még jobban akartam őt.
- Miért csináltad? – kérdezte, de én csak sóvárogva néztem rá. – Ne nézz rám így kérlek… - sütötte le elpirulva a tekintetét. Olvasott bennem…
- Miért Dae Hyun? Miért nem vagyok neked elég jó? Nem vagyok kívánatos?
Szemei mélyen kivágott dekoltázsomra tévedt, majd elfordulva közölte:
- Nem erről van szó…
- Tudom, hogy csak barátként gondolsz rám, de… - megálltam a mondatom közepén, hogy felé hajolva éppen csak megérintsem ajkaimmal az övét. Szemei tágra nyíltak és úgy láttam, mintha nem vett volna levegőt egy pillanatra. – Csak nem akarlak szomorúnak látni. – Nem reagált így le akartam mászni az ágyról, de elkapta a csuklóm. Pár percig csak néztem a kezét, majd a szemeit.
- Vigasztalj meg! – tapadt hirtelen ajkaimra és olyan szenvedéllyel falták, hogy a vágy egyre nagyobb lett bennem. Feltérdepelt az ágyra és engem is felhúzott magához. Kezem az ingje alsó gombját kezdte el kigombolni, mígnem felértem a mellkasához. Amint az utolsó gomb is kibújt, letoltam a vállairól a nedves anyagot, ami lazán omlott az ágyra. Göndör fürtjeimet eltűrte a nyakamról és ajkai gyengéden szívni kezdték a bőrömet. Az ajkai forrók voltak, szinte égettek azok a csodálatos vastag párnák…
Megszabadított a felsőmtől, majd lágyan az ágyra döntött.
- Biztos, hogy ez az, amit akarsz? – kérdezte, de válaszul csak egy mozdulattal megszabadultam a szoknyámtól és a lábaim csípője köré fontam. Mélyen a szemébe néztem, ahogy kezeim szőke fürtjeivel játszottak.
A szemeim mindent elárultak, hisz újra szenvedélyes csókba fonódtunk össze. Hamarosan a kebleimre tévedt. Érzéki érintésétől egyre jobban izzott a testem, s minden porcikám bizseregni kezdett. Kemény férfiassága már ki akart törni szűk börtönéből, így megtéve az első lépést kigomboltam az utolsó gombot a ruházatán. Éhsége érezhető volt, hisz mohón tapadt a mellemre, miután megszabadította magát a nadrágjától. Férfiassága az én nőiességemhez nyomódott, ami a legvadabb énemet hozta ki belőlem. Hamar magam alá gyűrtem, s egyik combja köré fontam a lábaim. Szapora szívverését és légzését éreztem, ahogy a mellkasát csókolgattam, le egyenesen a hasáig. A medence csontjához érve elidőztem, kiélvezve teste tökéletes alakját. Minden mozdulatom lágy volt és sóvárgó, azt akartam, hogy egyre jobban akarjon, így csak játszadoztam férfiassága körül egy ideig, majd mikor ajkaim körbefonták torkából mély sóhaj szakadt fel.
- Ah Ri… - súgta vágytól elfulladva. – Nem tudok tovább várni.
Felhúzott magához, majd egy egyszerű mozdulattal fordított a helyzeten és én kerültem alulra.
Vékony csipke alsó neműm, ami még rajtam maradt, fájdalmasan hasadt szét rajtam, s egy pillanat után, kemény férfiassága feszítette meg a testem. Körmeim a hátába martak, miközben egyre ütemesebben mozgott bennem.
- Szeretlek, Ah Ri! – hazudta.
Abban a vallomásban több érzés volt, mint amire számítottam. Sírni akartam, mert azt is tudtam, hogy mindez csak hazugság. Az, hogy én mennyire szeretem őt, nem számít, ha ő nem érzi ugyanezt. A pillanatnak adtam át magam és élveztem, ahogy eggyé válok vele.
A csillagokhoz közel gyorsabb tempót vett fel, s kéjes hangokkal értünk fel a csúcsra.
Ahogy fáradtan rám zuhant a könnyeim már nem maradtak a helyükön. Kicsordultak és én nem tudtam visszatartani, mert annyira szerettem őt.
- Ah Ri? – nézett rám ijedten. – Megbántad?
- Nem. Én csak nagyon szeretlek. – mondtam szipogva és magamhoz öleltem, addig, míg el nem aludt.
A szívem nem nyugodott meg egy percre sem. Megtettük és így talán még jobban fáj, mint azelőtt. Ez lenne a vége? Most már barátok sem lehetünk? Az érzéseim visszavonhatatlanok és mohón azt kívántam, hogy a pillanat igaz legyen, hogy a szó, amit nekem mondott, igaz érzéseket tükrözzenek. De a hajnal elmosta a reményeimet, így összeszedtem minden holmimat, ami a szobában volt, és fürdőbe menve a tükrön hagytam üzenetet:
„Nem hazudtam neked, mikor azt mondtam, hogy szeretlek. Tényleg szeretlek Dae Hyun!”